Köztudott, hogy elengedhetetlen a férfias viselkedéshez a háborítatlanság, ha éppen valamilyen nemes üggyel foglalkozik az ember. Ilyenkor teljesen figyelmen kívül hagyja a hozzá nem értők szájából hallatszó rosszallásokat, valamint rágalmakat. Az ember teszi a dolgát, mivel tudja, hogy nemes célja bőségesen erőt ad neki a cél eléréséhez. Ahogy ezt illik egy céltudatos embernek.

Ugyanez vonatkozik a modern Magyarország vezetésére is. A fideszes kormány 2010 óta következetesen fáradozott, fáradozik az összmagyarság jólétének biztosításán. Számos sikert ért el eddig, és – az ugyancsak számos akadály ellenére – háborítatlanul halad tovább ezen az úton.

Ezen akadályok közé tartozik – látszólag – a külföldről érkező bírálat (olvasd: becsmérlés) is. Azért látszólag, mert maguk a bírálók (olvasd: becsmérlők) valójában még a legkisebb mértékben sem konyítanak a magyar tárgykörhöz, még kevésbé a magyar jellem különös mivoltához, emiatt a magyarellenesnek tervezett kirohanásaik mindig egyszerre hatástalannak és röhejesnek sikerednek. Függetlenül attól, hogy éppen milyen „nagy kutya” az ilyen bíráló, a magyar ügyhöz való hozzá nem értése miatt, szó szerint nullával egyenlő az idevágó bírálatának az értéke.

Az utóbbi tényező miatt, gond nélkül megőrizheti lelki nyugalmát a magyarság mindegyik nemzeti érzelmű tagja, többek között, az összes mostani kormánytag is. Hiszen igen életidegen lenne tőlük, ha felháborodnának valakire, akinek komolyanvehetőségi értéke abszolút nulla.

A nullát akármilyen nagy számmal lehet szorozni, attól még nulla marad a végeredmény.

Majd az idő megold mindent. Egyszer elkerülhetetlenül jön el az a pillanat, amikor még a leghevesebb magyarellenes rágalomhadjáratokat kezdeményező és végrehajtó véglények is kénytelenek lesznek visszahőkölni, azt követően pedig elcsitulni. Rátekintve a világ geopolitikai térképén egy idő óta zajló erővonal-áttolódásokra, könnyen megállapíthatjuk, hogy egyre közelebb már az a várva-várt pillanat. Az egyetlen kötelességünk az, hogy tartsuk ki. Ennyi.

Kitartás!