Tessék tudomásul venni, külügyminiszter úr, hogy Margus Tsahkna személyében, csak egy pót-külügyminiszterről van szó. Saját (szak)véleménye nincsen, mi több, nem is lehet, mivel először is, mit sem konyít a magyar tárgykörhöz, továbbá csak külföldi feletteseitől szokta kapni az „észt hivatalos álláspontot képviselő“ utasításokat. Azóta pedig, hogy washingtoni és brüsszeli felettesei összevesztek egymással, csak tanácstalanul ugat, mint az a kutya, akinek egyszerre két ura van, és most nem tudja, mire vélni a dolgot?

Tsahkna akármit állíthat Magyarországról, véleménye mégsem képviseli az észtek többségének a véleményét, emiatt nincsen semmi súlya. Pártját immár egy idő óta az észt szavazópolgárok mindössze két-három százaléka támogatja, mind a ketten közröhej tárgyává váltak az észt társadalomban.

A lényeg az, hogy egy ilyen alakot még bírálni sem érdemes. Ha Gondviselésünk úgy akarja, Észtországnak is egy szép napon érdemi külügyminisztere lesz. Eddig nem jött össze, sajnos, a dolog…