A Világ, amelyben élünk, határozott törvények alapján működik, melyeknek alapjait, mi emberek nem
tudjuk módosítani. Igaz ez akkor is, ha valaki a Teremtésben hisz, és igaz akkor is, ha materialistaként a
Világ véletlenszerű fejlődése és kialakulása mellett teszi le a voksot. Igaz, a materialista tudomány az
ősrobbanás elmélettel tulajdonképpen a Teremtéssel egy platformra került. Így mindkét világszemlélet azt
vallja, hogy az általunk ismert világ a „semmiből” nagyon gyorsan keletkezett. Egyet tehetünk, el kell
fogadjuk ezeket a törvényeket. Ha elfogadjuk, akkor szinkronban és békében élhetünk a szűkebb és tágabb
környezetünkben is.

Mindig vannak azonban olyan emberek vagy csoportok, amelyek azt hirdetik, hogy az ember képes
megváltoztatni a körülötte lévő környezetet – „Istennek” képzelik magukat. Ezek úgy gondolják, hogy a
tudományok révén a világunk olyan magas szintű megismerésére lesznek képesek, hogy uralkodni tudnak a
Világon. Ők azok legtöbbször, akik álságos forradalmakat, lázadásokat robbantanak ki a társadalmak
hülyítése céljából, az említett általános törvényekkel szembemenő életképtelen ideológiákkal. Ilyen a
marxizmus, vagy a jelenleg terjesztett életidegen gender, woke, erőszakos tervezetlen zöldítés… ideológiák.

Ezek az elméletek csak arra valók, hogy szétzilálják az emberiség természetes szöveteit, és egy könnyen
befolyásolható társadalmat hozzanak létre, amely megfeledkezik arról, hogy vannak alapvető természeti és
társadalmi törvények, amelyeket nem tudunk átlépni hosszabb távon. Ha megpróbáljuk ezeket átlépni, akkor
előbb-utóbb úgyis vissza kell térni a felülírhatatlan törvényekhez, mert egyébként kipusztul az emberiség.
Most érkeztünk egy ilyen kötelező visszafordulási ponthoz.

A túlfogyasztók óriási profitot biztosítanak egy igen szűk rétegnek

A kötelező érvényű általános természeti és társadalmi törvényekből következően a környezetünkből elvileg
mindig annyi forrást használhatnánk fel, ami a feltétlen szükségletünk a normális életünkhöz. Az ideális a
természet szempontjából az állatok példája, ők csak annyit vesznek el a természetből, ami számukra
feltétlenül fontos. Természetesen ha akarná, az embernek megvan az a képessége, hogy többet vegyen el, de
mindig csak annyit, ami még nem borítja fel a világ rendjét. Persze a természet „többlet
kizsákmányolásának” mértékét olyanoknak kellene meghatározni, akik a közösség érdekeit szolgálják, nem
olyanoknak, akik bármi áron, minél több hasznot akarnak kihozni amiből csak lehet.

Az emberiség jelenleg a töbszörösét fogyasztja a valós szükségleteinek. Rengeteg olyan terméket fogyaszt,
amire nincs igazán szüksége. Pl. olyan kozmetikai, ruházati termékeket, amelyek nem szolgálják az ember
egészségét vagy bármely más valós igényeit, csupán az emberiség egy szűk rétegének a profitéhségét
elégítik ki.

Ha biztosítani akarnánk az indokolható jólétünk céljából történő többlet kizsákmányolását a természetnek,
akkor tartós, jó minőségű termékeket kellene készíteni, amelyeket nem kell rövid időn belül eldobni és újat
venni. A rossz minőségű termékek biztosítják a pénz gyorsabb körforgását, ami az óriási profitot biztosítja a
társadalom egy szűk rétegének.

Egy példa erre, hogy gyerekkoromban pl. jó minőségű, tartós cipőket késztettek, amelyeket cipészhez
vittünk javítani. Ma már kidobjuk a cipőket, mert nincs aki javítsa, nem tud ebből megélni, mert nem éri
meg megjavítani a lábbeliket.

A rovarevésre való felszólításoktól a gyermekekig mint az éghajlat veszélyeztetőiig

Élelmiszereket is csak hagyományosakat és jó minőségűeket volna szabad vásárolni. Az élelmiszerek között
is egyre több a rossz minőségű, rengeteg – eddig nem használatos – adalékanyagot tartalmazó termék.
Idegen kifejezéssel junk food-nak is nevezik ezeket a rossz minőségű termékeket. Ezeket tetszetős külsővel,
szép csomagolásban kínálják. Sajnos egyre több élelmiszer is a kukában végzi, egyrészt a nem megfelelő
minőség miatt, másrészt mert felelőtlenül túlvásárolják magukat az emberek.

De ha ez még nem lenne elég, akkor ismét jönnek a féleszűek – magukat progresszivnek nevezők –, és rá
akarják venni a világot, hogy egyen rovarokat, illetve használjunk rovarokból készült lisztet a főzéshez. Sőt,
már több élelmiszerben használnak is rovarokból kinyert adalékanyagokat a tudtunk nélkül. A legtöbb
fogyasztónak azonban ez fel sem tűnik, mivel kódok mögé rejtik ezeket a termékek csomagolásán.

Mindezt olyan indokkal, hogy a szarvasmarha és a többi állat az emésztése egyik végtermékeként metánt
ereget a légkörbe, és ez üvegházhatást generál.

Az ember esze megáll. Ez a természet rendje. Természetellenesnek nevezni azt, ami már millió évek óta a
természet része, az enyhén szólva is elmebaj.

A legszélsőségesebbek odáig elmerészkednek, hogy azzal érvelnek, ne vállaljunk gyerekeket sem, mert ők is
metánt eregetnek. Szóval a hülyeségnek nincs határa.

Mit is mondott Einstein? „A világon két dolog végtelen: a világegyetem és az emberi hülyeség. Bár az
elsőben nem vagyok biztos.” Milyen igaza volt!!!

Tehát a logikus az lenne, ha szokásos fogyasztásainkat korlátoznánk minden termék esetében a szükségesre.
Vásároljunk tartós, jó minőségű, hagyományos termékeket!

A fedezetlen pénz és a környezetvédelem-féle ködösítés

Mindezt a túlfogyasztást csak úgy lehet biztostani, ha az ideálisnál jóval nagyobb mennyiségű pénz van
forgalomban. Elvileg annyi pénz lehetne forgalomban, ami biztosítja az árucserék gördülékeny
megvalósítását. Kölcsönként pedig a többiek megtakarítását lehetne felhasználni, illetve bizonyos esetekben
az állam nyomtathatna átmenetelig fedezet nélküli pénzt beruházásokra, egyéb társadalmi problémák
megoldására. Ezt a fedezet nélküli pénzt később kivonná a rendszerből.

De a valóságban a forgalomban óriási mennyiségű ellenőrizetlen, fedezetlen pénz van. Ez biztosítja, hogy az
emberek az évekkel későbbi fogyasztásaikat már most megvalósítsák, biztosítva a kamatokat és az
extraprofitot a társadalmon érdemtelenül élősködőknek. Mindezt a dolgozó tömegekkel és a tisztességes
vállalkozókkal fizettetik meg. A magánpénz intézménye biztosítja a legnagyobb tisztességtelen hasznot.
Pénzt csak országoknak volna szabad kibocsátani, szigorúan ellenőrzött feltételek között.

A mostani hatalmat gyakorló álliberális világerők ködösítve azt próbálják velünk elhitetni, hogy ők a
legnagyobb környezetvédők. Ez sima hazugság. Ha valóban a környezetvédelemre koncentrálnának, akkor
szakértőkkel alátámasztott hosszú távú programokat készítenének vállalható célokkal és határidőkkel.
Mégpedig olyan terveket készítenének, amelyeket a Föld országainak többsége fel tudna vállalni, és fel is
akarna vállalni. Ha csak a világ egy része vállal fel ilyen eleve megkérdőjelezhető célokat, annak mi értelme
van?

Mi értelme van annak, hogy Európa 2035 után csak elektromos személyautókat gyártana, akkor ha Ázsiában
– ahol az emberek többsége él – továbbra is olaj alapú üzemanyagot használnak. Mindezt úgy, hogy
hozzáértő emberek szerint az elektromos autók ökológiai lábnyoma a teljes életútjuk alatt megegyezik a
benzines/gázolajos járművek teljes életútja alatti ökológiai lábnyommal. Miről beszélünk? Az elektromos
kamionok pedig bizonyára nem tudják majd kiszorítani a hagyományos kamionokat, mivel olyan drágák
lennének, hogy a többség nem tudja megfizetni.

Egy szélkerék állítólag hét év alatt termeli meg az előállításának a költségeit, már akkor, ha forgatja a szél
az idő nagyobb részében. A napelemeket nappal érdemes használni, de éjszaka pótolni kell azt a
mennyiséget, amit nappal termelnek, mivel az igény a villamos energiára folyamatos. Tehát szükségesek
gázerőművek, vagy atomerőművek.

A műanyag palackokat begyűjtik, ami dicséretes, de senki nem beszél az ipari nagy mennyiségű
csomagolóanyagokról. Azokkal mi lesz? Mekkora mennyiséget képviselnek ezek az ipari
csomagolóanyagok? A kérdéseket folytathatnánk még tovább. Látható, hogy az egész zöldítés program
átgondolatlan, kizárólag valakik rövidtávú profitját szolgálja.

Törekedni kellene egy vállalható, az ember reális igényeit figyelembe vevő értelmes hosszútávú
környezetvédő programra, amit nem rövidtávú profitmaximalizálásra törekvő emberek által lefizetett
álszakértők állítanak össze, hanem valóban hozzáértő emberek.

Az embereket meg kellene tanítani arra, hogy felesleges igényeik ne legyenek, csak olyan dolgokat
vásároljanak, amelyek a valós életüket, „valós jólétüket” szolgálják. Ugyanis nagyrészt ezek a felesleges
igények generálják a környezetvédelmi problémák egy komoly hányadát.

Ne dőljünk be a hamis propagandának! Használjuk a józan eszünket! Legyen bennünk hétköznapi alázat a
természet és embertársaink iránt, és gondolkodjunk hosszú távon!

Orosz Lajos